Góliát az Óriások Országában

A Góliát McDonald's FC (a magyarországi iskolai focicsapatok, már csaknem 20 éve létrehozott klubja, kb. 20000 taggal) 50 edzőből álló csoportja, 2005 november 21-én és 22-én tanulmányi úton Hollandiában járt. E két napon kísérőjük és tolmácsuk lehettem.
Első nap Rotterdamban jártunk, ahol, rövid városnézés után a Feyenoord utánpótlásközpontját, a Varkenoordot látogattuk meg. Másnap az Ajax utánpótlásközpontja, a De Toemkomst volt soron.

A Feyenoordnál Patrick van Leeuwen, a Nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgató fogadott minket, az Utánpótlásközpont kantinjában. Miután mindenki kapott kávét vagy teát, egy filmet láttunk Rotterdamról, és persze a Feyenoordról. Ezután vetített ábrák segítségével elmesélte a Feyenoord, mint gazdasági egység felépítését, és, hogy azon belül mi az utánpótlás szerepe, és hogy az, hogy működik . Röviden mondva, jól. Van Leeuwen szerint, ma a Feyenoord nevelése a legjobb Hollandiában, amit bizonyít, hogy több korosztályos bajnokságban is elsők. 3 saját nevelésű játékos van az első csapat keretében, ami ugyancsak a sikeres utánpótlás politika eredménye. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy az Ajaxnál azt halljuk majd, hogy ők a legjobbak.
Másnap a De Toekomstba (a jövő) mentünk. A Feyenoord szegényes kantinja után már a komplexus épülete, kantinja is lenyűgöző volt. Más kérdés, hogy John van den Brom, a Jong Ajax edzője, és az Utánpótlásért felelős igazgató, akinek fogadnia kellett volna minket, minden jel szerint elfelejtette, hogy jövünk. Jó 10 percig keresték. Egy 50 ember számára megfelelő helység sem állt rendelkezésre. Kávé és tea volt, de itt fizetni kellett érte. Végül a kantin egyik sarkában ült le a csoport. De míg Rotterdamban a kantin az előadás alatt zárva volt, itt egész idő alatt gyermekek randalíroztak körülöttünk. Maga az előadás is elég szedett-vedett volt. Szó sem volt vetítésről. Van den Bromnak volt 15-20 lapja, arról olvasott fel. Mit mondjak, mint Ajax szurkoló, bizony szégyelltem magam.  Persze a lényeg a szakmai rész volt, és azt azért megtudhattuk, hogyan is neveljük fiataljainkat. Azt is, hogy utánpótlás-nevelésünk még komolyabb, és luxusosabb, mint a Feyenoordé. Írásom célja azonban, nem a 2 csapat összehasonlítása, hanem az Ajax utánpótlás-nevelésének ismertetése.

Az általános iskolásokat (=12 éves korig) a szülők viszik, hozzák. A középiskolásokat, a klub minibuszai hozzák el iskoláikból (60 középiskoláról van szó), és viszik el este 7 kor a legközelebbi metróállomásra, illetve a távolabb lakókat olyan vonathoz, buszhoz, melytől könnyebben hazaérnek. Amikor fél 3 – 3 körül megérkeznek a De Toekomstba, megebédelnek (ezúttal ezt körülöttünk ülve tették), az Ajax állományában lévő tanárok segítségével elkészítik házi feladataikat, majd kezdődnek az edzések. Az edzések után vacsorát kapnak a gyerekek, és a kisbuszok 7 óra körül elviszik őket a Metróhoz. Az Ajax szoros kapcsolatban van mind a 60 iskolával. Ha bajok vannak a tanulással, a gyerekek külön segítséget kapnak. Ha az sem segít, általában addig nem mehetnek edzésre, amíg az iskolában nem mennek jobban a dolgok. A cél, hogy, akiből nem lesz hivatásos játékos, se vesszen el.

A külföldi, illetve 60km-nél távolabb lakó fiatalok, önkéntes, Ajax szurkoló családoknál laknak. E családok természetesen kapnak költségtérítést, de nem ebből élnek.

Itt jegyzem meg következő negatív tapasztalatomat. A kantin egész területén szabad dohányozni, miközben a gyerekek ott esznek, beszélgetnek.
A De Toekomstnak 7 edzőpályája van, melyből 2 műfüves. Van egy kis tornaterem is, de azt csak nagyon szélsőséges időjárás esetén használják. A műfüves pályák télen, nyáron használhatók. Tagdíj nincs, és a felszerelést, ebédet, vacsorát ingyen kapják a gyerekek. A meccsekre is az Ajax szállítja őket. Sok önkéntes jelzi, ha valahol ifjú tehetséget lát, de van egy, kb. 10 fős játékos megfigyelő csapat is, mely minden korosztály bajnokságait, iskolabajnokságokat stb. szemmel tart. Emellett minden februárban van egy toborzó hét, melyre minden gyerek beiratkozhat. Általában kb. 1000 gyerek jelentkezik, de ritka, ha több mint 2-őt megtartanak. Ennél gyakrabban fordul elő, hogy senki nem felel meg. Évente kétszer, a szülök jelenlétében, kiértékelik a gyerekek fejlődését. Ezeken a beszélgetésen közlik, ha az a helyzet azt is, hogy a gyereknek nincs nálunk jövője.
Már a 7-8 éves gyerekeknél is az a cél, hogy egy 4-3-3-nak megfelelő rendszert tanuljanak meg. Persze ebben a korban még nem játszanak teljes csapatok, de akárhányan is vannak egy csapatban, 2 szélső mindig van, mert az, az Ajax rendszer lényege. Egyetlen, saját kezdeményezésű (csak hollandul feltett) kérdésemre, hogy hova lett ezl a sok szélső, mert az első csapatban nem látom őket, John csak szendén mosolygott. A szélsők mellett a rendszer fontos elemének nevezte a 11-edik mezőnyjátékosként működő kapust. Arra a kérdésre, hogy mekkora költségvetéssel dolgozik az utánpótlás, nem tudott válaszolni. €2,5-€3 millió körül lehet, de ez nem érdekli különösebben. Fő feladata és célja, hogy minél több játékost adjon az első csapat keretébe. Ami ezt illeti, büszkén jelentette ki, hogy az előadás idején 8 saját nevelésű játékos volt a keretben. Az már az én megjegyzésem, hogy az Eredivisie egyéb csapataiban, és Európa komolyabb bajnokságaiban is sok Ajaxnál nevelkedett játékos játszik, azaz, valóban mondhatjuk, hogy jó az Ajax iskola. Ezen az alapon, Van den Brom ki is merte jelenteni, hogy a mi utánpótlás-nevelésünk a legjobb az országban. Igaz, azonnal megkérdezte, hogy előző nap a Feyenoordnál nem ugyanezt mondták e. Ezt a látogatást, az Ajax egykori erőnléti edzője, Jámbor László szervezte. Rá emlékezett Van den Brom, aki a 95-ös Ajax játékosa volt. Azt mondta: „Nagyon jó edző volt, de sokat szenvedtünk tőle, és ezért gyűlöltük’”. Különben a Feyenoord látogatást Kiprich szervezte.

Az előadás végén, a Magyar Rádiótól jelenlévő Fejér Balázs megkért, kérdezzem meg Johnt, hajlandó lenne-e egy 5 perces interjút adni. Természetesen, mondta. Még el kell mennie valahová, de nemsokára visszajön. Én két óra múlva indultam haza, addig nem jött vissza. Közben viszont befutottak a különböző ifi-csapatok edzői, köztük Simon Tahamata, Alfons Groenendijk, Sonny Silooy és Bryan Roy. Mivel Balázs már lemondott arról, hogy Van den Brommal beszéljen, és Tahamata amúgy is, egykori kedvencei közé tartozott, hozzá ’küldött’. Ő azonnal rendelkezésünkre állt. Nem tudom, leadták-e már e beszélgetést, mindenesetre, leírom, amit még nem felejtettem el, és érdekesnek tartok. Tahamata 1976-80-ig volt balszélsőnk. 149 hivatalos meccsünkön játszott. Utánunk különböző belga csapatoknál volt, de közben 3 évig a Feyenoordot is erősítette. 22-szeres válogatott. 1996-ban 40 éves korában vonult vissza. Jelenleg az E2 edzője, azaz 10 éves gyerekeket edz. Beszélt edzői munkájáról, és az Ajax rendszerről. Nagyon szeret gyerekekkel foglalkozni, és többre, mint edző, nem is vágyik. Visszaemlékezett az 1978-es Honvéd - Ajax (4:1) mérkőzésre, ahol neki kellett (volna) fognia a mezőny legjobbját, Pintért. Emellett felsorolt még több magyart, akikkel Belgiumban együtt játszott.

A magyar edzők itt is, és előző nap Rotterdamban is csak ámultak, az itteni lehetőségeken. Persze az összehasonlítás a ő körülményeikkel, nem igazságos. Míg a Góliát célja a tömegsport támogatása, és mellékterméke, ha egy-egy tehetséget is felfedeznek, az Ajax és a Feyenoord célja, hogy hivatásos játékosokat képezzenek ki. Emellett az Ajax, de a sokkal szegényebb Feyenoord is, sokkal több pénzt tud az utánpótlásra költeni, mint bármelyik magyar NB1-es csapat. A Góliát lehetőségeivel pedig egyáltalán nem lehet-e 2 csapat lehetőségeit összehasonlítani. Az edzőknek feltűnt még, hogy a meglátogatott edzéseken, milyen fegyelem volt, és ehhez nem kellett, hogy az edző sokat kiabáljon. De itt sem saját játékosaikból kellett volna kiindulniuk. Ezek a gyerekek már 7-8 éves korukban tudják, hogy, aki az edzéseket nem veszi komolyan, gyorsan kihullik. Megkérdeztem a csapat elnökét, Dr Baksa Lászlót, miért nem veszik fel a kapcsolatot a KNVB-vel (a holland szövetség), hiszen nekik is van Iskola-foci programjuk. A válasz az volt, hogy ezt csak az MLSZ-en keresztül lehetne elintézni, de az MLSZ-szel rossz a kapcsolatuk. Nekem is feltűnt, amikor a látogatásra fel akartam készülni, hogy az MLSZ honlapján semmi utalást nem találtam a Góliátra.

Amíg meg nem ismerkedtem e szimpatikus klubbal és lelkes edzőivel, azt hittem, ahhoz, hogy a magyar labdarúgás kilábaljon a már hosszú ideje tartó és egyre mélyebb válságból, az kellene, hogy elkezdjenek komoly alapokat lerakni, azaz az utánpótlásra koncentráljanak. Most már tudom, hogy az alapokkal nincs baj, de úgy néz ki, nincs aki ezekre az alapokra akarna építeni.